Cipőteszt: Brooks Caldera 7
Cipőteszt: Brooks Caldera 7.
Miközben nézzük, ahogy a Salomon dominanciáját erőteljesen
tépázza a Hoka cipők feltörekvő népszerűsége, könnyedén elsiklik a tekintetünk
az olyan gyöngyszemek felett, mint a Brooks
Caldera 7. Nem tagadom, nekem is vannak kedvenceim mindkét említett
gyártótól, de mindenképpen érdemes szétnézni a Brooks háza táján, akár aszfalt,
akár terep vonalon mozogsz szívesen.
A Caldera 7 a Brooks
legpárnázottabb terepfutó cipője, amit elsősorban a hosszú távok szerelmeseinek
terveztek. Persze mindegy, hogy rövidebb, vagy hosszabb futásaid vannak,
egyszerűen akkor érdemes ezt a modellt választanod, ha maximális kényelemre
vágysz minden megtett lépésednél. Én legtöbbször túrázni is a terepcipőimet
húzom elő és úgy érzem erre a felhasználásra szintén tökéletes választás.
A cipő lelkét a nitrogén-infúziós eljárással készült 'DNA LOFT V3' középtalp adja, ami többek között a Brooks aszfaltos zászlóshajójában, a Glycerin 21 (neutrális) és Glycerin GTS 21 (stabil) modelljében is megtalálható. Mivel a futáshoz használt cipőimet nem amortizálom hétköznapi viseletként, de szinte kizárólag futócipőt hordok a mindennapokban, így „kénytelen voltam” többet is beszerezni az említett modell elődjéből, a Glycerin 20-ból. Előszeretettel használom a laza, kényelmes tempójú, regeneráló futásokhoz, másrészt ebben talpalok nap, mint nap a Maratonman Depo-ban. Egy szó, mint száz, volt tapasztaltom a középtalp tulajdonságait illetően, így a Brooks Caldera 7-tel szemben is magas elvárásokat támasztottam és alig vártam, hogy tesztelhessem végre élesben.
Első ízben feleségemmel, Julival Ausztria felé vettük az irányt egy laza futós, túrázós hosszú hétvégére. Gyönyörű hegyvidékek, lélegzetelállító fenyves erdők, változatos időjárási- és terepviszonyok között volt szerencsém ismerkedni a cipővel és hát nem csalódtam. Sokaknak persze mérvadóbb, ha hazai útvonalak vonatkozásában vizsgáljuk a dolgot, ezért megjártam vele a budai lankákat, elnéztem a Pilis-tetőre, megcsodáltam többek között a Prédikálószék és a Nyerges-hegy csodás panorámáját és persze nem maradhatott ki a vadregényes Börzsöny, illetve a Mátra néhány technikásabb szakasza sem.
A középtalp eszméletlenül jó ütéscsillapítást biztosít, kellően
puha, mégsem kelt túlzottan süppedős, mocsárszerű érzetet. A habanyag rugalmas,
gyorsan nyeri vissza eredeti alakját, sima benne az átgördülés és egész dinamikus
elrugaszkodást tesz lehetővé. Az igaz, hogy a tempós futásoknak nem annyira
barátja - nem is volt célom benne PB-t futni - viszont egyszer sem éreztem,
hogy az amúgy nem pehelysúlyú cipő elnehezítené a lábamat. A Brooks
klasszikusabb modelljében, a Cascadia-ban
használt ’rock plate’, azaz kövek elleni védelmet szolgáló elem ugyan nincs
beépítve a Caldera talpába, de nem okozott semmiféle kellemetlenséget a sziklásabb
részeken. Ami meglepő volt számomra, hogy hiába vastag a középtalp, mégis egész
jó talajérzet köszön vissza. A láb maximális védelme mellett, éppen annyira vehető
ki a terep egyenetlen felülete, hogy azon még nagyobb magabiztossággal lehessen
mozogni. Aszfaltozott szakaszokon sem kellett lemondanom a komfortról, bőven
elegendőnek bizonyult a cipő párnázottsága, már-már olyan volt, mintha
aszfaltos futócipő lett volna rajtam.
A biztonságérzetet és stabilitást a habanyagban mélyebbre
ültetett láb és a kifejezetten szélesnek mondható platform is elősegíti, ami
egy-egy hosszabb futásnál, amikor a mozgásom kezdett már szétesni, nekem
további előnyt jelentett. Az extra széles talp hátrányát a technikás lejtőkön
lehetett néha érezni, ha kifejezetten gyorsan, pattogósan kellett pakolni a
lépéseket és többször hirtelen irányt váltani. Kevésbé karcsú és agilis, mint
egy Hoka Torrent, vagy egy Saucony Peregrine és van, hogy
kidomborodik a cipő robosztusabb felépítése, de amire igazán termett, azaz a
nyugis tempójú futások, a hosszú, akár ultra távok és a túrázás egyaránt jól
állnak neki.
A sarok kialakítása közepesen merev, jól körbeölel és éppen elegendő párnázást kapott a sarokgallér is, egyszóval nagyszerűen tartott és tökéletesen illeszkedett.
Az un. TrailTrack külsőtalp nedves és száraz időben is megállja
a helyét. Vizes köveken és gyökereken, keményebb, döngölt és lazább, porózusabb
talajon is kiválóan működik, a lefeléket bátran meg lehet benne ereszteni, az
emelkedőkön pedig kétség sem fér hozzá, hogy baromi jól kapaszkodik. Abszolút
elégedett voltam a fogazat kialakításával és annak tapadásával, véleményem
szerint egy egész évben jól kihasználható modellről van szó. Nyílván nincs az a terepcipő, ami mindenféle időjárási
viszonyt egyformán képes kezelni, így ha a legnagyobb sárban szeretsz
dagonyázni, válaszd inkább a Salomon Speedcross-t, az ott valamivel jobban teljesít, de egyéb körülmények között én
jobban kedvelem azt a luxus kényelmet, amit a Caldera nyújt.
A felsőrész nagyon egyben van, a Brooks cipőknél már
megszokott minőségi anyaghasználattal találkozhatunk itt is és látszik, hogy
nem kell aggódnunk a tartósság tekintetében. Megfelelő a szellőzése és bár
nyári hőségben még nem volt alkalmam kipróbálni, de szerintem egyáltalán nem
lesz vele gondom. A nyelve finoman rásimul a lábfejre és a kétoldali rögzítésnek köszönhetően egyáltalán nem csúszkál el. Ami szintén tetszett,
hogy a patakokon való átkeléseket követően egész gyorsan távozott a felesleges
nedvesség, így nem kellett hosszasan cuppognom benne. Az orrborítás is kellő
védelmet nyújtott, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyik körmömnek sem kellett
búcsút intenem, amíg teszteltem a cipőt.
Összefoglalva nekem nagyon bevált a Brooks Caldera 7, egy rendkívül sokoldalú, igazán kényelmes cipőt fedeztem fel benne. Kiválóan csillapít, kellemesen puha, mégis rugalmas érzést kelt, rendkívül stabil és megbízható, hibátlan a tapadása és a legtöbb lábformához jól passzol. Ugyan lehetne kicsit könnyebb, de egyáltalán nem zavaró a súlya. Bármikor vettem a lábamra, végeláthatatlanul falni akartam benne a kilómétereket és az is biztos, hogy lesz még jónéhány közös emlékünk.